Még egy nyári reggel,
ugyan, mé' keljek fel,
a söröm ágyba hozz k.
Az üveg az hideg,
mint az ágyban hűlt helyed,
már nem érhetek hozzád.
A párnát markolom,
s lassan kapcsolok:
ma egyedül aludtam.
Nem lesz több ilyen nőm,
levágtad a körmöm,
a zoknim is kimostad.
Hát micsinájjak mostan?
Kóborá lom, nem honorálom,
elolvadt a tavalyi hó.
Járom a várost, az utca sáros,
t'án fára mászni vóna jó...
Minden szőkét megnézek,
amíg nem vagyok részeg,
te ott állsz minden sarkon.
A szabadság sokat ér,
nem ugrok már senkiér'
túl lusta vagyok, tartom.
Iszok, mint egy ökör,
bámul a pult, a tükör,
én állok magam mellett.
Hülye voltam, az hát,
fizettem a vodkád,
vettem cigit, ha kellett.
Kóbor álom, de már nem bánom,
elolvadt a sárga hó.
üres a kocsma, kimennék, hogyha
falra hányni vóna jó...