Fred:
Ennyi hát, ami járt?
Ez a jóért a hála?
Tönkretesz, kiborít az,
hogy bent hagysz a pácban!
Figyelj csak rám, cicám:
Tudom ám, cicám!
Nálad más a nyerő,
és mert nő vagy, ennyi elég...
Mocsok vagy, cicám!
Dögölj meg, cicám!
Buta tyúk! Eszelős,
hogy egy nő a vesztem lehet!
Taposs rám! Nagyot rúgj!
Tudod jól, hogy az életem múlik
ezen csupán...
Együtt:
Nézd, ebből elég!
Tudnám, miért vágtam bele!?
Szívem szakad bele!
Hova züllött az egész nagy érzés?
Hagyjuk egymást hát és kész!
Jó, legyen elég!
Rohadt dolog, unom nagyon!
Florence:
Mostmár azt is tudom: Tudom...
Kihasználtál engem rég!
Nem kellesz! Hagyjuk abba hát elég!
Jegyezd meg,
hogy a karrierednek ezzel vége!
Kifelé! Mozogj hát!
Tartson el más egy parazitát!
Emlékezz rá, hogy boldog voltál
valaha régesrég...
Apáddal jártál kéz a kézben,
ez ugye, szép emlék?
Mint szeme fégyét, úgy imádott,
aztán rádhagyta ezt a világot itt...
Amit oly másnak hitt...
Emlékezz rá, és tudd: nincs irgalom...
Csak a gyűlölet él!