Álmok és az ébredés,
Vágyak és a józanész
És néhány dalban küldött vallomás…
Érzés és az értelem,
Eltűnt olyan hirtelen,
S nem jött, nincs béke és semmi más…
Nézem, nézem csak a tegnapot
S mégsem, nem lelem, aki én vagyok…
Várj még, ne félj, nem bántalak én!
Kicsit várj még, legyen e perc az enyém!
Várj még, szived, mondd, miért menekül?
Igen, várnék, ne hagyj most így, egyedül!
Értem, értem már a tegnapot,
De miért kell mindig az, aki nem vagyok?
Éjszakák és a hajnalok,
Ördögök és az angyalok,
Minden együtt volt olyan szép veled…
Merre mégy, nem is kérdem én,
Ha volna más, azt még érteném,
De így most, hogy senkid sincs, kicsit féltelek!
Nézem, nézem csak a tegnapot
S mégsem, nem lelem, aki én vagyok…
Várj még, ne félj, nem bántalak én!
Kicsit várj még, legyen e perc az enyém!
Várj még, szived, mondd, miért menekül?
Igen, várnék, ne hagyj most így, egyedül!
Értem, értem már a tegnapot,
De miért kell mindig az, aki nem vagyok?
Éld át újra majd a tegnapot,
S értsd meg végre azt, aki én vagyok!