Végül te maradtál életben, én halottként távozom
Gyáva önző létem súlyát, szégyellve itt hagyom
Mint vérző szív kiált, amin egy golyó áthatolt
Rothadó húsod emlék falja, szenvedő vágyakon
Halotti csendben hallani, ahogy-e vérző szív dobog
Halk tépő reccsenés, ahogy mellkasom átszabod
Vad vágy, amint láthatod, testemen csorgó véremet
Öröm lángja tölti szíved, miként látod, szenvedek
Utolsó hang hagyja szám, testembe marsz miatta
Igaz hitért harcba szálltunk, gyáván cserbenhagytak
Magadhoz vész ereklyének, önzően vérző szívemet,
De sosem kaphatod meg, büszkén érző lelkemet
Mint levél az ágról lehull, és távozik csatlós a bajban
Úgy magányba taszító társaim, örökre cserbenhagytak
Nem dobog többé közös hit, megannyi önző szívben
Látom menekülni társaim, kikben hittem igaz hitben
És éltem, míg éltet a hit, most fáj hogy melléd álltak
Vadul kéjes vigyort rántasz, a szenvedni vágyó arcra
Lelkem elhagyja testemet, és menekül az igaz létért
Ordít vérzőn keserves, szenved, de sohasem lesz a tiéd