Láthatatlan érzés egy erő, mely átkarolva simul hozzád
Ledönti lábáról minden vágyad, és testedhez szorítja selymes hangját
Majd mellkasod egy gyenge pontján, fájdalmas utat fúr magának
Tested részévé válik durván, az átható pontot megtalálva.
Szörnyű kínok közt gyötrődsz, míg szétárad tested egészében
Majd eléri mindazon pontot, ahonnan kiűzni végleg nincs esélyed
Agyad minden szeg-zugától, megfoszt téged, majd átkarol
És elmúlik végre az összes kín, mit beléd hatolva átadott
Most nyugodtan lélegzik lelked, melynek parányi mélyén szunnyad
Eme láthatatlan furcsa érzés, mely testedet magába fonta
Elsilányult romokban hever, tudatod minden önálló része
Semmibe mártva azon bizonytalant, amit mostantól magadban érzel
És elér engem, ahogy elért téged, már csak idő kérdése érzem
Hogy velem is megtörténjen, és tényleg őszintén féltem
De már nem félek, hisz tudom, ellene tenni nem lehet
A fantom elér mindenkit, és önálló tudatod folytja meg