Csak egy dologra kérlek,
nekem ne mondd azt, hogy félek,
mert vannak szigorú tények,
nem bizonytalan remények,
ha az alkalommal élek,
csak engem keresnek a fények,
és tudom, mennyit érek,
ha csak rólam szól az ének!
Talán nem is hinnéd,
milyen magasra emel a hírnév.
Tudod, elhiheted, hogy valaki vagy,
ha a nézettséged nagyon nagy.
Én nem társalgok akárkivel,
mert kötelez a siker,
no meg ami még azon túl vár,
a rádió, a tévé, a bulvár.
Ha elfog a vágy, valamit nagyon akarsz,
nyomod a pedált, és keversz-kavarsz,
tepersz és nyomulsz bármi áron,
és átlépsz lassan egy határon,
amit majd késôbb magad is megbánsz,
de most még nem hallasz, és nem látsz.
Tudod, a mérték egy érték, de kell hozzá
egy érzék.
Lehet, hogy ezt tôled soha nem kérték?
Nekem ne mondd azt, hogy mérték,
meg mindenféle erkölcsi érték,
csak megtörnek a szívek,
és rólam szólnak a hírek,
a hétköznapom is téma,
szóval ne mondd azt, hogy néha
nem tudom, mennyit érek,
mert csak rólam szól az ének.
És a blekkendekker fúrógép
hozzád képest túró pép.
Bevágod a könyököd, kiütöd a csávót,
két marokkal szórod a k.o.-t,
és eljön a pont, mikor a csúcsra érsz,
és felteszed a kérdést,
hogy mennyit érsz,
és csak egy ûrt találsz,
dühödten tombolsz,
már megint, már megint,
már megint rombolsz,
soha-soha semmit meg nem fontolsz,
mint mindig, most is
magadra gondolsz.
A mérték egy érték, de kell hozzá
egy érzék.
Lehet, hogy ezt tôled soha nem kérték?
Na mehetsz szépen pakolni,
ha csak arról akarsz papolni.
hogy elvakítanak a fények,
és nem jó, ahogyan élek.
Aki fent lehet a csúcson,
nem mereng a lenti úton.
Én tudom, mennyit érek,
hisz rólam szól az ének.
Most kicsit megpihensz,
utánad a vízözön,
furcsállod, hogy senki nem köszön,
a barátod, sem a családod,
mindegyiket idegennek találod.
Veszekedés, szakítás, válás,
nem kárpótol a jól menô állás.
A mérték egy érték, de kell hozzá
egy érzék.
Lehet, hogy ezt tôled soha nem kérték?