Angyal
ShakuEcho
Szőnyeget sző alánk, szélből szedi a szálat.
Kezemből kezedbe, ajkamról ajkadra gurítja mézszínű álmait
Éjszaka szememből szemedbe csillantja, fényes szárnyait.
Hófehér kagylóhéj bölcsőként ringat-ringat el,
Hajnali felhőből szakított paplannal átölel.
Kezem a kezedet, szemed a szememet lázasan kapkodva elnyeli,
Vágtatni, szárnyalni, álmodni engedi, a végtelent előttünk kergeti.
A Holdat felváltja reggeli zsibongó áradat.
A hóba tapossuk a csillagtól izzó vágyakat.
Az Angyal szárnya a víztiszta köveken most fáradtan megpihen,
Ha kérdezik milyen volt?…azt hazudjuk majd, hogy semmilyen…..