Refrén:
Összetört álmok, az elmúlt évek, igaz történet,
Az epé címe, a puskából igazat szóró töltények.
Ezek kettétört tények, amik írnak le körképet,
Az utolsó menet helyett, én csak egy kört kérek.


Verze1:
Egy kört kértem, de kettő esélyt adott nekem az igazság,
Az utolsó menetben láthatod mi a mocskos pimaszság.
Eltévedtem a sorokban, a szobám sarkában életképek,
Ezekkel láthatod, amiket éveken át, máig élek még meg.
Homályos lett minden, kérlek, hagyj most egy percre, magamra,
És utána majd kibontakozhatsz az őszinte szavamra…
Csak nyugodtan tűrni fogom az érveket, ne aggódj érte,
Az őszinte gondolat az életemet nem egyszer kettétépte.
Az élet változik, vagy talán magamat nem ismerem?
Ha hazugság a megoldás kulcsa, akkor inkább nem is merem.
Bukott angyalok fekete szárnyán haladok rosszabb irányba,
Én kardal küzdök az igazamért, oldalamból kirántva…
A sebek összeforrnak, de a harag feszíti egész testem,
A képeket, most nem szóval, hanem vércseppekkel festem.
Mert ebben a kétszínű és álnok világban minden megtörténhet,
Hamis vádak korbácsolnak, de lásd be ez igaz történet.


Refrén:
Összetört álmok, az elmúlt évek, igaz történet,
Az epé címe, a puskából igazat szóró töltények.
Ezek kettétört tények, amik írnak le körképet,
Az utolsó menet helyett, én csak egy kört kérek.


Verze2:
Két menet egy esély, egy esély, az két menet,
Drága árat fizetsz, az igazság felé menet.
Puskából töltények, az ember gyarlósági törvények,
Hazugságok, drámák, pimasz gaztettek, ez mind egy történet.
Megtörténhet, az utcán, egy panelban vagy bárhol,
Én mondom nektek az igazat, mégis mindenki engem vádol.
A vádlott szerep körbefog, mint áldozatot a merénylő,
Az igazság fegyvere célba vesz, de mindig mellém lő,
Mert nekem több az ellenségem, mint az őszinte pártfogóm,
Sajnos néha arra a pár emberre is már csak a kárt hozom.
Ez mind igaz történet, ne hidd azt, hogy kamuzok,
A sivár mezőkön esténként az emlékekkel hamuzok.
Mert változik minden, de nem veszik észre ezt az emberek,
Hogy felfigyeljenek rám is, nem tudom, ezért mit tegyek?!
Megválaszolatlan a kérdés a sorok magukba fojtják,
Én is keresem az utolsó választ, mint a zsák, a foltját.


Refrén:
Összetört álmok, az elmúlt évek, igaz történet,
Az epé címe, a puskából igazat szóró töltények.
Ezek kettétört tények, amik írnak le körképet,
Az utolsó menet helyett, én csak egy kört kérek.


Verze3:
Átok mindkét kezemen, csak írom, amit látok,
A kegyetlen valóság az, amit ti a múltatokba zártok.
A kulcs kezedben, csak a zárat keresd, ami elveszett,
Ha megtalálod a jó utat, az, az álmokig is elvezet.
Elszakadt életképek, és eltört élettörténet,
Ezekkel alakítok ki magamnak egy meredek körképet.
Tök szépet is láttam, tök szépre is vártam,
A megrettenéstől hánytam, megváltásra is csak vágytam.
Embereket megszántam, elvétett dolgaimat is bántam,
De szembe néztem velük bátran, leírtam nektek egy számban…
A számban a szavak, a szavakból mondatok,
Amiket láttam, nektek csak azokból mondhatok…
Az elmúlt évek alatt igaz barátaim számát feleztem,
Nem tettem semmi rosszat, de ellenséget duplájával szereztem.
Hátat fordítottak, akiknek az életem kezébe tettem,
Az igaz történetet, a szavaimért cserébe vettem.


Refrén:
Összetört álmok, az elmúlt évek, igaz történet,
Az epé címe, a puskából igazat szóró töltények.
Ezek kettétört tények, amik írnak le körképet,
Az utolsó menet helyett, én csak egy kört kérek.