nem is tudom hogy kezdejem, 18 év a földön
oly kibÃrhatatlan, de veled együtt töltöm
minden nap a pályán, napsütés vagy havazás
nem számÃt az idÅ‘, mert a szabó nem marad más
változik az ember, ahogy az évek elszállnak,
mert a fejünk fellett mennek, velünk eggyé válnak
hány nap telt el úgy, hogy ne beszéltünk volna,
egy kezemen megszámolom, csak a tiéd ez a nóta
sokan leléptek már, de te mindig itt maradtál
ha bajban volt a géer, mindenhova elszaladtál
köszönöm ezt a 10 évet, remélem hogy több lesz
minden egyes perc kincs, amit velük együtt töltesz
szólj rám ha az utam végén nem látom meg a fényt,
te mindig figyelmeztettél, hogy keressem a reményt.
sokat tanultam, nem az élettől, egy baráttól
döltünk a nevetéstől, a sörtől, meg a kabáttól..
a padban azok az elmúlatlan emlékek még marnak,
10 év telt el Ãgy, azóta nem megyek már a falnak.
mindig nyitott szemmel járok, megtanultuk a leckét,
ha az élet összetett, akkor darabokra szedd szét..
nem felejtem el soha, azokat amiket kaptam,
mert az emlékek bugyrai közt most begyulladt a katlan.
ja.. begyulladt a katlan....
18 éves lettél, ez egy különleges alkalom,
1990 egy októberi hajnalon...
felnéztél egy kézből, ne feletsd el azt a napot,
barátok, család.. kÃvánunk neked boldog születésnapot
ezt barátságnak hÃvják, jóban rosszban kitartás
mi változtunk meg, vagy már csak az ital más
emlékszem még arra a napra, amikor először láttam,
hogy mennyi ember bÃzik meg egy igaz barátban
10 év után először, köszöntelek egy dalban,
hogy te is érezd azt, amit én éreztem a szarban
nevetés vagy csalódás, viccek mindig voltak,
mert a szabó meg a Gergő veletek poénkodtak
ez olyan barátság amit a távolság se törne szét,
kézfogás meg pacsi, nálunk ez nem szóbeszéd
8 év általános, 2 év kihagyás, újra ketten
suli előtt becsöngetsz, és megyünk minden kedden
a buszmegálló felé, futás vagy ép töprengés,
ennyi időt töltöttünk együtt, mégis tök kevés.
most itt tart a fejezet, de nem zárom le a lapot
október 6.án kÃvánok neked boldog születésnapot..