te vagy, egy álom, egy valóság, ami felkavar,
mondd el bátran ha valami bánt, ha valami megzavar,
őszinteség az alapkő, bátran vállald a tetted,
változtass a múltadon, ha eddig nem ezt tetted.
meztelen valóság tárul eléd, a jövőben változz meg,
ha eddig átkoztalak, akkor most már átkozz meg.
becsukom a szemem, álmomban olyat elképzelnék,
ahol kijön a képlet, kétszer kettő az tényleg négy.
ha ez én lennék, nem vágnám a fejedhez a hibádat,
ha ez én lennék, nem fogyasztanám el a tintámat.
ritkán veszem észre ha én hibázok, és így van ez,
de ez a gondolat földhöz szorít, mindig a sírba tesz,
de ez meg írva lesz, amíg kézen fog a valóság zenéje,
ahol minden embernek lehet egy utolsó reménye,
erre támaszkodik, és ha ellökik az útról, meghátrál,
te meg elfutnál, ha a másik oldalon meglátnál.