Bocsáss meg
Deego
refr.
Bocsáss meg, ó istenem!
Vezesd, vezesd a két kezem,
segíts, hogy ne tegyem újra, amit megtettem. /2x/
Ahogy az éjszaka a szemekben átváltja a Napot a Holdra,
én is, amit tegnap mondtam neked teljesen másként gondoltam.
Hidd el minden nélküled eltöltött percemet százszor átgondoltam,
remélem érezted minden egyes szavamban, miket ki sohasem mondtam.
Hiába indul két ember egyszerre el, ha valamelyik megtorpan.
Mindenki barát, míg fent vagy, ám ha egyszer csak lent, kevés marad a gondban...
Ezért is mondtam, itt napról-napra élned kell, én szeretlek és óvlak,
de önmagadtól már én sem védhetlek meg, remélem hiszel a sorsban.
Az éjszakát a szememben átváltotta Napot a Holdra,
és tudom, hogy amit tegnap mondtál nekem azt pontosan úgy gondoltad.
Meg hogy nincsen időm rád, csak a dallamok, de én jó előre megmondtam,
ezért élek és halok még rajtad kívül, de te ezt meg sem hallottad.
Túl hosszú egy perc veled, és túl rövid, mikor több kéne...
Túl hosszú minden perc nekem, amíg a kezünk összeérne...
Nem bírok már várni, sohasem tettem, amire megkértek...
Ismét tovább fogok állni, magamban, kéz a kézben.
refr.
Bár ne tudnám, amit tudok!
Bár ne tartanám, amit fogok!
Azt hittem, érted mindent, úgy elkerülném a véletlent...
Neked volt igazad, mindig neked.
Talán az idő leveszi vállamról a terhet.
Mikor az élet össze dőlni látszik, össze dőlni látszik...
Akkor jó, ha egy pillanat felér az egész élettel.
akkor jó, ha egy szó felér ezernyi könyvvel.
Könnyes szemmel néztem, neked igen, nekem miért nem?
Mi az, amit érted, mi az, amit értem, mi az, amit hittem, vagy csak reméltem.
Bocsásd meg, bocsásd meg, bocsásd meg, hogy megtettem!
refr. /2x/
Bocsáss meg, ó istenem!
Vezesd, vezesd a két kezem,
segíts, hogy ne tegyem újra, amit megtettem. /2x/
Ahogy az éjszaka a szemekben átváltja a Napot a Holdra,
én is, amit tegnap mondtam neked teljesen másként gondoltam.
Hidd el minden nélküled eltöltött percemet százszor átgondoltam,
remélem érezted minden egyes szavamban, miket ki sohasem mondtam.
Hiába indul két ember egyszerre el, ha valamelyik megtorpan.
Mindenki barát, míg fent vagy, ám ha egyszer csak lent, kevés marad a gondban...
Ezért is mondtam, itt napról-napra élned kell, én szeretlek és óvlak,
de önmagadtól már én sem védhetlek meg, remélem hiszel a sorsban.
Az éjszakát a szememben átváltotta Napot a Holdra,
és tudom, hogy amit tegnap mondtál nekem azt pontosan úgy gondoltad.
Meg hogy nincsen időm rád, csak a dallamok, de én jó előre megmondtam,
ezért élek és halok még rajtad kívül, de te ezt meg sem hallottad.
Túl hosszú egy perc veled, és túl rövid, mikor több kéne...
Túl hosszú minden perc nekem, amíg a kezünk összeérne...
Nem bírok már várni, sohasem tettem, amire megkértek...
Ismét tovább fogok állni, magamban, kéz a kézben.
refr.
Bár ne tudnám, amit tudok!
Bár ne tartanám, amit fogok!
Azt hittem, érted mindent, úgy elkerülném a véletlent...
Neked volt igazad, mindig neked.
Talán az idő leveszi vállamról a terhet.
Mikor az élet össze dőlni látszik, össze dőlni látszik...
Akkor jó, ha egy pillanat felér az egész élettel.
akkor jó, ha egy szó felér ezernyi könyvvel.
Könnyes szemmel néztem, neked igen, nekem miért nem?
Mi az, amit érted, mi az, amit értem, mi az, amit hittem, vagy csak reméltem.
Bocsásd meg, bocsásd meg, bocsásd meg, hogy megtettem!
refr. /2x/
kapcsolódó videók
