Idegen a parfümillat -
tőled száll felém.
Tudom sose csal a látszat,
minden értek én…
Pusztító tűz
más ágyba űz,
így hullik szét,
mind, ami szép.
Szívemben ég,
száz kínzó kép,
így választ szét
minket az éj.
Tudod, buta ez a lépés,
látom, rég bánod már.
Mi az oka, az a kérdés.
Rég a test választ, - nincs válasz -, nincs választás.
De ne mondd azt, hogy csak egy éj volt,
nem számít, attól még fáj, éppúgy fáj.
Te is tudod ez a vége,
Köztünk nincs már csak távolság, s így lesz ezután.