Egy történetet mesélek most el neked,
némi részletet amit megosztok veled.
Hátba támadtak párszor ez történ velem,
de mi is volt igazán elmondani sem merem.

Kicsináltak és ezt szentül hitték,
menő csávók között igen sokra vitték.
Terjedtek a hírek,a pletykák és elhitették,
hogy a jó öreg Menyétet végre megsebezték.

Ezután sem állt meg ez a folyamat,
a felbátorodott csávók szívták az agyamat.
Kinyílt a szájuk a történtek hallatára,
széles mosollyal és lenézve arra várva,
hogy megadjam magam, és lengessem a fehér zászlót,
beismerjem végre azt,hogy már nem számít pár szó.

Meglepődve látták,hogy nem adtam fel,
hegek nélkül küzdök egyre csak fel.
Hirtelen mindenki kereste az újabb fegyvert,
amivel meg lehetne állítani ezt az embert
És végre valahára feladná ezt a harcot,
mindenki látná a megtört vesztes arcot.

De ez ennyi próbálkozás után jött sem össze,
kellett nekik valami ami a lábamat meg kösse.
Hogy ne tudjak járni,ne tudjak mozdulni,
ne tudjak létezni és ne tudjak felszólni.

Ne legyek képes valamit is alkotni,
alkalmam se legyen szabadon gondolni.
És a kifejezés híján összeomolna a test,
ennek a kitalálására senki sem volt rest.

Arra viszont sajnos egyikük sem gondolt,
hogy hol rejtegethetem azt a gyenge pontot.
Keresték,kutatták,kérdezték de semmi,
nézelődtek,hogy mit is kéne tenni.

Amíg ők ezen aktívan agyaltak,
képzeleteim már nagyba nyaraltak.
Én nem vagyok olyan,hogy a semmiért küzdjek,
sose támadok először, kényelmesebb,hogy üljek.

Megszoktam hogyha szemből fúj a szél,
megismerem azt aki nem igazat beszél.
Azt üzenem neki,hogy jobb ha nem fél,
mert nem fogok harcolni mert annyit nem ér.

Inkább fordítsa hasznosra ezt a koncentrációt,
és végezzen magán egy kis aktív rehabilitációt.
Foglalkozzon inkább saját magával,
töltsön több időt a nagy családjával.

Engem meg hagyjon nyelvtörő a rímekkel,
és had alkossak magam is nagy MC-kel.
Mert a szereplése nélkül is képes vagyok nyerni,
és az álmaim néhány célját még elérni.