Na fel a fejjel emberek,töröljük a könnyeket,
had váljanak valóra az egyre frankóbb ötletek.
Jöttetek,és látom nem hiába,kiáltva,
szólok mindenkihez a világba.

Én is szenvedtem már sokat meg eleget,
kaptam én is már hideget meg meleget!
De egy idő után begyógyítom a sebeket,
ezért is mondom,hogy optimisták legyetek!

Pár nap múlva leszarod az egészet,
és alkotsz utána egy egészen merészet!
Ne gondolj már ezek után a múltra,
mert majd kérheted a piát a pultra.

Hidd el haver ennél már csak jobb lehet,
majd segítek egy kicsit hogyha nem mered!
Nyisd ki a szemed,nyugodtan akkor is ha félsz,
mert e nélkül most már semmire sem mész!

Érezd újra,azt hogy bízol önmagadban,
tápászkodj fel és nézz mélyjen önmagadba!
Szedd össze magad és felejtsd el ami bánt,
élj a mának végre és várjad majd mi vár!

Mert egy új kezdet egy új vég ez jött most el,
egy új lehetőség,hogy bizonyítsd amit itt kell.
Gondold meg,hogy érdemes-e még sírni ezért,
ér még neked annyit,hogy ne tudjál már élni?

Mert ha felkelsz és érzed a jobbat,a szebbet,
az előző kis incidens nem fordul elő többet.
Hogy pazaroltad ez miatt az életed pár percét,
mert ezt a gondolatot inkább hagyd és verd szét!

Vesd el lehetőségeid újabb magvait,
porold le magadról a régmúlt hamvait.
Remekelj egyedül valami teljesen másba,
és vízhangozzon örömöd a szomszéd lakásba.


Mert csak így érdemes élned ha boldog vagy,
így érdemes felkelned,hogy ez nyomot hagy.
Így kell megélned ezt az egész életet,
hogy hallottad tőlem ezt a képletet.

Mert a mosolygás szent ezt ne felejtsd el,
aki mást gondol azt inkább nagyba kerüld el.
Minden egyes nevetés,minden egyes mosoly,
mindegy egyes pillanatban remélem a szádra oson.

Ennyi volt részemről a bíztatás és kész,
te döntöd el most már,hogy ezzel mire mész.
De ne legyen az többé,hogy ilyesmiért félj,
hanem inkább e helyett vigyorgó szájjal élj!