Örökre elfújta a szél
Tamás Gábor
Virágcsokor az asztalon,
Találkozásunk szép emlékét,
Különös gonddal ápolom.
Látlak, ahogy hozzám hajolsz,
És mosolyogva kérdezed,
Mi lenne akkor, ha mi ketten,
Együtt élnénk az életet.
Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna,
Ha akkor igent mondok én,
Ami elmúlt, nem jön vissza,
Örökre elfújta a szél..
Csak most látom be igazán,
Hogy végleg elvesztettelek,
Ezért most már csak gondolatban,
Lehetek még együtt Veled.
Kopott s kihalt az étterem,
Virág sincs már az asztalon,
Tudom, hogy nem láthatlak többé,
De mégis Rólad álmodom.
Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna,
Ha akkor igent mondok én,
Ami elmúlt, nem jön vissza,
Örökre elfújta a szél..
Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna,
Ha akkor igent mondok én,
Ami elmúlt, nem jön vissza,
Örökre elfújta a szél..