Elmesélek mindent, amit e helytől kaptam,
Az élet ment magától, de nem volt fürdés tejbe-vajban,
Könnyen észrevettem, színdarab miben születtem,
Hatalommal sakkban tartott, világ kényszer bohóca lettem.
Sok mindent megélhettem, amiben örömöm-leltem,
Volt, hogy nem volt már mit tenni, volt, hogy úgysem voltunk semmi.
Nem tetszett a bevált ösvény, volt is néhány árok,
Saját értékrenddel éltem és semmit sem bánok…
Inkább egy dallamot dúdolok csendesen:
Hogy szabadon szállok, szabadon élek,
Szabadon szárnyal bennem a lélek,
Vagyonom nincsen,
A lelkem a kincsem,
Eladnám, de elég pénzed nincsen,
Értékelj minden napon,
Hogyha ízlett nyelj egy nagyot,
Szemed villan, tudom, hogy érzed,
Tedd, ami éltet, ennyi a lényeg! [ennyi a lényeg]
Minden lépcsőfok magas,
Szemétdomb és jó néhány kakas,
Félre lök, hogyha haladnál,
Vigyázz, az élet nagy tanár!
Legjobb, ha hinni nem hiszek,
Az a biztos, amit én teszek,
Nem születtem vele,
Hát abban élhetek,
Amit építek!
Közben egy dallamot dúdolok csendesen:
Ref.:
Sokan bíráltak már, nem értik miről beszélek,
Olyan hír még nem kapott el, hogy megfeleljek pár hülyének,
Mondhatnám, hogy mi nem tetszik, mi a baj az agyban,
Amit kicsiben is csak szidunk, azt hogy nézhetnénk nagyban?
Inkább egy dallamot dúdolok csendesen:
Ref.: