Épülnek a terek, a város szépül
Neked az IBM, nekem az Apple
Elkékül a húgod, túl sokat szívott
Mutiék léptek, mindig felhívott
Felmentem kicsikét, tapiztam cicikét
Ő az egyetlen, héj-héj, ezt hiszi rég
Nem hallgat jó szóra, megissza húzóra
Kotta a kicsike, pedig még csak húsz óra
Ne vetkőzz kicsilány, úgyis csak szopni fogsz
Tiéd a transformer, enyém a húsz matchbox
Azt hiszed viccelek, poénokat passzolok,
Mert valami neked nagy, nekem az kis dolog
Sejhaj vitézek, városi vagányok
Örülök, hogy világra hozott jó anyátok
Ja persze semmi gond, én kérek elnézést
Zenekar most figyelj: kettő, három, és
Refrén x2 :
Miért van az mindig, hogy minden marad ugyanúgy
Miért van az mindig, hogy nem értem a sok hugyagyút
Miért van az mindig, hogy élek, te csak létezel
Miért van az mindig, hogy én gyorsítok, te fékezel
Verse:
Neked az F, az A, az N, a K, az A,
Mondtam, innen úgysem mész haza
Édes, mint a maciméz, szopogasd bátran
Első pornófilmet német szinkronnal láttam
Azt mondták: Spriccen gut
Gatya megmozdult
Beszóltam jó durvát, osztály felbolydult
Csókolom Tanárnő, illetve csókolnám
Szertárba uzsgyi be, durr bele, ugrott rám
Azt hittem beszarok, de csak elélveztem
Szerelmet a szexszel össze nem tévesztem
Csúnya mód berúgtam, haverod leütöttem
Sok álszent előttem, még több mögöttem
Mint a gombóc Artúr, habszolom a reppet
A pöcsöm sem volt szőrös, de ez már tetszett
Ha majd kihullik a hajam, akkor is azt mondom
Vetkőzhetsz bébi, addig a pezsgőt bontom
Bocs, ha szúr a duma, én kérek elnézést
Zenekar még egyszer: kettő, három, és
Refrén x2
Verse:
Magam is utálom, mert mindenkit utálok
TV bekapcs, hopp mindjárt okádok
Na akkor mi legyen, szórakozni akarok
A húgod unom, mert ilyenek a magyarok
Egy husi nem husi, lopok mellé másikat
Frankó lesz ha, a sittre megjön a távirat
FankaDeli baszd ki, tiéd az aranylemez
Szopi van a köbön, a sors mindig kicselez
Refrén x2