Új nap új nappal új nap van az égen
ujjá születek én is de a holdtól mégis félek
Eltakarja a fényem sötétedés kezdődik
a legkisebb fénysugarában is energia rejtőzik
Edződik a testem szívem lágyra tompul
a fényjátéka szünetel a hold lététől csonkul
Torzul a tudat az éjszakában elveszek
rövid a világosság ezért a sötétségből elteszek
Egy darabot a zsebembe,ki jódot önt a sebemre
értéktelen vágyakozástól szálka került a szemembe
Árnyékolva felkavar,ápolgat és eltakar
kitúr a helyemről a féltékenység felkavar
Kavargat a szél,ölelem a fákat
fényem csillan a tő tükrén hegyeken át vágtat
Rángat a múltam de a jövőm taszítana
érzésekkel fizetnék de a szívem lapítana.
reff 2x
A nap huszonnégy órájában világít a fényem
keringek a föld körül saját tüzemben égek
Éltet az élet csak ne legyen nagy fogadkozás
legyenek naplementék és naponta napfogyatkozás.
2 versszak
Fény az kell még ha perzselve is éget
a holdon ücsörögve egy csillagképben élek
Félek a sötéttől a magánytól egyedül
fényévekre repülök a napsugarán keresztül
A messzi távolban csak a gondolatok tiszták
útnak indulok holnap,elköszönök : viszlát
Visz már a tudat,engem a szívem vezérel
te is hagyd el a világot mert keservesen elvérzel
Elkérem a sorstól amit tegnap ellopott
újá festettem,de mégis egy óra alatt elkopott
Ellopott egy szót cserébe kérek egy mondatot
torzul a játék kezembe tartom amit forgatott.
reff 4x
A nap huszonnégy órájában világít a fényem
keringek a föld körül saját tüzemben égek
Éltet az élet csak ne legyen nagy fogadkozás
legyenek naplementék és naponta napfogyatkozás.