1.
Hallanék egy hangot, de csak a tiédet,
Látnék a lelkedbe, és érezném a szÃvedet.
Ölelnélek téged, az örök élet titkát,
SzÃvembÅ‘l szednék neked virágot, de csak is ritkát.
Vadon élő vademberből lettem neked szerelmes,
Kérlek nézd el ha hibázok, légy velem kegyelmes.
Csókolnálak örökkön, sokszor sőt számtalan,
Szerelmem csak neked határtalan.
Imádlak azért aki vagy, és nem azért ki lehetsz,
Csak egyet kérek, Ãgérd meg soha el nem feledsz.
Mond, hogy szeretsz, érezzem érzelmed,
Én elűzném minden féltett félelmed.
Azt, hogy én szeretlek e nem is kell kérdezned,
AmÃg a szÃvem pumpál addig csak érezned.
"AmÃg a szÃvem pumpál addig csak érezned kell..."
Ref:(x2)
Lennék angyal, hogy vigyázzam lépteid,
Hogy örökké ragyogni, lássam gyönyörű szemeid.
Csak te meg én, legyünk együtt a világ ellen,
Harcoljunk egymásért a szerelemben.
2.
Járok egy ösvényen, csak taposd ki nekem,
Legyen sima, mert lehet nincs ki minden kerekem.
De az elmém ép része mind utánad vágyik,
Az se szomorÃtja, ha esÅ‘ben ázik.
Testem ha fázik, csak a tiédhez bújna,
Én futnék utánad, még ha a szél szemből is fújna.
Harcolnék farkasokkal, hogy biztonságban tudjalak,
Ha kellene, a sivatagban bÃrnám, hogy a hátamon hordjalak.
Tudod megtennék érted, mindent amit tudok,
Nincs vallásom nekem te vagy szent kinek nem hazudok.
Nem ütlek soha meg, és nem verlek soha át,
SzÃvem veled szárnyal, nem lesz vége soha már.
"Nem ütlek soha meg, és nem verlek soha át,
SzÃvem veled szárnyal, nem lesz vége soha már."