ez az eltévelyedés
a helyes út,
én úgy állok elé,
mint aki odajut
a végére akár
a legelején
millió kakukktojás
közül én
hadd legyek az az egy,
aki nem az
minden tagadás
csak az igazat
mondatja ki velem
ki vele, ki velem
a nyomból kijövés
vezet vissza bele
itt nem lesz veszekedés,
legfeljebb szidás
itt nem lesz küzdelem sem,
legfeljebb verés
ez egy egyszermélyes háború
kivonult beleadás
amorf epicentrum
csak terhes lebegés
ez az eltévelyedés
a helyes út,
ahogy a lábam rálép,
rögtön kisimul
bőrre fut át a gyűrődés
még egy lépés
és máris a végén
vagyok én
nem stimulál a táj
nem stimmel a mélység
az elején jár
a végére ér
beborul a föld
kinyílik az ég
én annyira vártam
volna még
csak ez helyből nem elég
de legalább
ritmusra jár a láb,
még ha egy helyben is áll,
vártam volna még,
de várni nem elég
elindul, belelép
tudhattam volna rég
ez az eltévelyedés
a helyes út,
és ugyanúgy odaér,
ahova mutatott
még a legelején
az a nyíl
a másik irány
felé