Itt állsz szemben, de más a tér,
Nem mozog a Duna a medre helyén.
Ahogy szeretsz, a sros mást idéz elő,
Így szakad ki a térből az idő..
Végtelen lehetőség, mi van ha....?
Ha visszafelé pörög a film,
A szél hátrafelé fúj..
Én megyek hátrafelé,
S emlékem is visszafordul
S megölellek visszafelé
S a Duna felfelé folyik...
S közeledik születésünk,
Előtte egy halál, és egy másik életünk..
Látod most éppen így élünk, s végtelenül szeretünk, végtelenül szeretünk!
Az idő hajlik, mint egy faág, amit mi tépkedünk!
S bármelyik életedben jársz is most, üdvözlünk,
S mivel végtelen lesz, így örökké szeretünk, örökké szeretünk!
Ha megérzed, hogy nincsen véglet,
Ha másnak átadod,
Gyere velünk messze kérlek,
Az életet választod!