A kezemet nézem; s az ég felé tartva
Nem érint meg senki, a magány fogad ma
Akárcsak tegnap, mindig ugyanaz az érzés
Egyedüllétben élve soha sincsen megértés
Barátok nélkül a magány hatalmas
Elszorít, megköt, fogva tart magamban
Apám a munkádtól te sem láttál engem
Így sírva anyám feléd nyúltam, s te is ellökted a kezem
Egy hang tart velem, egy árny tart velem
Ki megteszi, mindazt mitől félek, s nem merem
Egy szót, egy érzést zúg fülembe a szél
Akarat küzd bennem, mely nem más, mint én