Felszállt a pára, de maradtak a tornyok
Madarak az égen, lenn üvegszilánkok
Egy ismeretlen cél hajtja őket:
A szabadon lebegőket
És ott állsz az utcán kívánva bárkit,
Valaki akárkit mindegy, hogy rohanva
Marasztal, üvölt, vagy ásít
Valami bármit kérsz
… angyali érintést..
Ami megmutatja, hogy élsz ezen a világon,
És nem csak pillanatnyi vágyon taposva
Löksz el másokat, eldobva minden álmod;
Saját világod
Ember, állj meg egy percre,
S gondolj vissza a letűnt szép napokra
Mikor régen tudtad, hogy honnan jöttél,
Miért keltél, küzdöttél
Minden reggel elszánva magad
Tudva miért harcolj, és mitől óvd magad
A kiért, aki mindent megér: pénzt vagy életet,
Bukást vagy sikerélményt
… valaki érted él..
És a füledbe súgja, ne félj ezen a világon
És ne csak pillanatnyi vágyon taposva
Lökj el másokat, eldobva minden álmod
Miért bánod eddigi életed,
A választ, ha keresed, odabenn megtalálod
Miért várod a csodát
Mások helyett, magadban bízva, na hagyd,
Hogy elvigyen az ár
.. Felhők közt szállj… tovább
Felszállt a pára de te mégis otthagyod
A tereket, az utcát, a házad, az ablakod
Magad mögött, de te csak mész tovább
Hisz lelked mélyén már a felhők közt szállsz
Látod a partot és érzed az ízeket
A szívet, a lábat, a gyönyört, a végzetet
S a szerepet, amit idelenn játszol
Bár tudod jól, hogy vár valahol távol a fény