Hogy ennyi volt ez egy kicsit bánt,
Egy rövid ébredés, meg egy álmodás
Csak körbenézek, és már indulok
Búcsúzóul egy mosoly hagyok
Itt voltam és csak egy kicsit bánt,
Hogy nem maradhattam még tovább,
De itt hagyom neked az emlékem,
Hogy szívedbe zárva őrizhesd
És minden dolgom, ami itt maradt
A létezésnek rövid áldozat
A gyönyörű percek, sok gyötrelem
Fárasztó lét, de felejthetetlen
Az ismeretlenbe készülök
Jéghideg útra tévülök
És az alkonyatba lassan úszom el
De tekintetem mindig átölel
Hisz, a távolban mindig ott leszek,
S a csillagok közül énekelek,
Az arcom mindig feléd fordítom,
S az öröklétből rád ragyogok
Kiálts felém, hogyha nagyon fáj
Én veled leszek, mikor visz az ár,
Vagy örömödben, hogyha gondolsz rám
Én veled leszek… de viszlát