Rögeszmévé vált gondolat,
Hogy ez a levél is céltalan.
Kézzel írott fájdalmas sorok,
Melyek nem találnak otthont.
Úgy érzem, tudnod kell,
Ha kérdezlek, és nem felelsz,
Érzem a néma csendet,
És tudod, most már el kell, engedj!
Mert így lehetsz majd boldogabb.
Az életed majd nélkülem gondtalan.
Hinned kell most bennem,
Ezért el kell engedj!
Nincsen semmim sem már.
Egy régi kép, mi nem hasonlít rám.
Hirtelen történt minden,
Ezért el kell engedj!
Én nem leszek már boldogabb.
Itt van, miről álmodtam.
Kézzel írott fájdalmas sorok
Nálam nem találnak otthont.
Úgy érzem, tartozom.
Elmondom, amit gondolok.
Hallgass néma csendben,
És tudd, most már el kell engedj!
Mert így lehetsz majd boldogabb.
Az életed majd nélkülem gondtalan.
Hinned kell most bennem,
Ezért el kell engedj!
Nincsen semmim sem már.
Egy régi kép, mi nem hasonlít rám.
Hirtelen történt minden,
Ezért el kell engedj!
Így lehetsz majd boldogabb.
Az életed majd nélkülem gondtalan.
Hinned kell most bennem,
Ezért el kell engedj!
Nincsen semmim sem már.
Egy régi kép, mi nem hasonlít rám.
Hirtelen történt minden,
Ezért el kell engedj!