Az áprilisi Zene x Színház esten a Momentán Társulat színészei ezúttal Leskovics Gábornak, a Pál Utcai Fiúk frontemberének és a Kiscsillag énekes-gitáros alapító tagjának életeseményeit vitték színpadra. 

A Pál Utcai Fiúk dalszövegeit itt találod.

Mesélnivalóból pedig akadt bőven, hiszen a magyar alternatív rockzene emblematikus alakja már közel negyven éve van jelen a zeneiparban. Szórakoztató időutazáson vehettünk részt. 

Lecsó ugyanis a zenekaraival többek között olyan legendás helyszíneken lépett fel, mint a már lebontott egykori Petőfi Csarnok, a Fekete Lyuk, az Akvárium vagy a Budapest Park. Péterfy Bori kérdései a zenészlét, az ihlet és a dalok mellett a több évtizednyi koncertélményekre is kitértek.

Lecsó adatlapját itt találod.

Az 56 éves zenész a hazai alternatív zenei szcéna és – bátran állíthatom, hogy – a magyar popkultúra egyik leginkább karakteres alakja. A Pál Utcai Fiúk alapítójaként – melyet egyébként feleségével, Potyondi Anikóval és a barátaikkal hoztak létre 1983-ban – megkerülhetetlen személyiség. Olyannyira, hogy generációk életérzését képviseli dalaival. S nem csak a saját generációjáét. Nem csak azt a korosztályt ragadja meg a PUF-fíling, amely Lecsóékkal együtt nőtt fel a dalaikon. Fiatal generációk sora és tizenéves rajongók tábora vesz részt a koncertjeiken – bizonyítva ezzel szerzeményeik időtálló voltát. Ekkora pályaív tudatában biztos voltam abban, hogy az egész este arról szól majd, hogy Lecsó mesél és mesél és csak mesél és a töredékét sem lesz ideje elmondani annak, ami a zenekar negyvenéves pályája alatt történt.

Lecsó nem szereti a becenevét, de a zenekar nevét sem tartja szerencsésnek

Az első percekben kiderült, hogy az énekes sem a Lecsó becenevet, sem pedig a Pál Utcai Fiúk nevet nem szereti. Már gyerekkorában is agresszíven reagált a becenévre, s ezt még mindig nehezményezi a névadónak. A zenekarnévben azt nem szereti, hogy sokan hiszik, hogy köze van a regényhez. Ő pedig hiába magyarázza, hogy nem Molnár Ferenc nyomán találták ki azt. 

A sztori szerint egy iskolai tanórán a dobosuk fejéből pattant ki a gondolat, hogy ez legyen a nevük és mivel közelgett a koncert, s elfelejtettek új nevet választani, rajtuk maradt a Pál Utcai Fiúk név. 

– Egy erdélyi, szocialista művházban játszottunk, ahol nénik gyülekeztek, unokákkal. Azt hitték, hogy a regény színházi adaptációját látják majd. Tévedtek. Csak Pál Utcai Fiúk koncertet tudtunk prezentálni. És számtalan ilyen és hasonló sztorim van még – mesélte mosolyogva Lecsó.

Kézfeltartással választottak hangszert a zenekari tagok? Így alakult meg a PUF?

Lecsó fiatal korától kezdődően minden idejét gitározással töltötte. Led Zeppelin-dalokat tanul úgy, hogy leült a magnó elé, visszatekerte a magnót és addig gyakorolt, amíg tökéletesen el tudta játszani azt a dalt, amelyet szeretett volna. Később dobossal gyakorolt, aki szintén Zep rajongó volt. Ekkortájt, 17 éves kora körül talált rá a lakótelepen egy csöves bandára, akik Beatrice-koncertre jártak és szipuztak a parkban: velük kezdett barátkozni. A srácok Sex Pistols-dalokat akartak játszani. Így alakult ki a zenekar a lakótelepi próbaterem-féleségben, 1983 nyarán. Punk-dalokon gyakoroltak, hiszen ennél több nem telt a tudásukból. Akkoriban két blues-zenekar lépett fel a közelben és Lecsóék bejelentkeztek előzenekarnak. A fellépés megvalósult a helyi moziban, összegyűlt körülbelül négyszáz ember, akik előtt hatalmas energiával előadhatták a háromakkordos punkdalokat. 

– Iszonyú jó érzés volt, hogy az emberek tombolnak, csápolnak, s hazafelé megállapodtunk, hogy ezt a koncertezés-dolgot csinálnunk kell. Akkora fless volt!

A második koncertünk alkalmával a Prognózis csepeli klubjában harminc unatkozó Prognózis-rajongó ücsörgött a neonfényben. Az nem volt annyira jó érzés. De tudtunk, hogy milyen az, amikor sikerünk van és hogy folytatni akarjuk – mondta Lecsó.

A katonaság idején döbbent rá, hogy az élet szenvedés és a világ korántsem annyira jó hely, ahogyan addig képzelte

– Meggyőződésem volt, hogy a világ tündöklő hely. Koncertekre jártunk, mindenki jófej volt és nem voltak nagy konfliktusok. Én már akkoriban is könyvmoly voltam. A katonaságban százból egy valaki olvasott könyveket. Az őrszázad 80%-a a sittről érkezett. Velük töltöttem a katonaságot.  Rejtő Jenő légiós könyveiből ismertem valamelyest ezt a világot, de még így is sokkoló volt. Főként a második nap. Aznap őrmester – aki részeg volt – kipakoltatta a hátizsákom, amelyben ott lapult az Indul a bakterház-könyv. Elkezdett velem kiabálni, hogy mit képzelek, hogy olvasni merészelek a katonaságban. Üvöltött az arcomba, hogy: Ez ide olvasni jött! Döbbenetes emlék volt – folytatta indulatosan Lecsó.

Ekkor vált biztossá Lecsó számára, hogy koncertezni akar és beleüvölteni a mikrofonba a dühöt és a szomorúságot, a kiábrándultságot, ugyanakkor egyfajta vagány, életigenlő örömöt is. Ezt tökéletesen lefedi a PUF egyik legismertebb dala, az A Bál is. 

– Szerettem volna megmutatni az életérzést: házibuli van, a fiúk a lányokkal táncolnak reggelig, gyerünk kedves mutassuk meg nekik…. – ezt a fílinget akartam átadni a közönségnek. Mi magunk is házibulikba jártunk, mindent megittunk és amikor már részegek voltunk, betettünk egy Sex Pistols-kazettát és tomboltunk a nappali közepén. Ilyenekből egy este alatt több is volt – révedezett Lecsó.