TUDÓSÍTÁS: Lecsó és a Pál Utcai Fiúk élete, kalandos történetei elevenedtek meg a hajón

megjelenés:
2023-04-19 11:43:12

napi megtekintések: 1

megtekintések száma: 246

Az áprilisi Zene x Színház esten a Momentán Társulat színészei ezúttal Leskovics Gábornak, a Pál Utcai Fiúk frontemberének és a Kiscsillag énekes-gitáros alapító tagjának életeseményeit vitték színpadra. 


A Pál Utcai Fiúk dalszövegeit itt találod.


Mesélnivalóból pedig akadt bőven, hiszen a magyar alternatív rockzene emblematikus alakja már közel negyven éve van jelen a zeneiparban. Szórakoztató időutazáson vehettünk részt. 


Lecsó ugyanis a zenekaraival többek között olyan legendás helyszíneken lépett fel, mint a már lebontott egykori Petőfi Csarnok, a Fekete Lyuk, az Akvárium vagy a Budapest Park. Péterfy Bori kérdései a zenészlét, az ihlet és a dalok mellett a több évtizednyi koncertélményekre is kitértek.


Lecsó adatlapját itt találod.





 

Az 56 éves zenész a hazai alternatív zenei szcéna és – bátran állíthatom, hogy – a magyar popkultúra egyik leginkább karakteres alakja. A Pál Utcai Fiúk alapítójaként – melyet egyébként feleségével, Potyondi Anikóval és a barátaikkal hoztak létre 1983-ban – megkerülhetetlen személyiség. Olyannyira, hogy generációk életérzését képviseli dalaival. S nem csak a saját generációjáét. Nem csak azt a korosztályt ragadja meg a PUF-fíling, amely Lecsóékkal együtt nőtt fel a dalaikon. Fiatal generációk sora és tizenéves rajongók tábora vesz részt a koncertjeiken – bizonyítva ezzel szerzeményeik időtálló voltát. Ekkora pályaív tudatában biztos voltam abban, hogy az egész este arról szól majd, hogy Lecsó mesél és mesél és csak mesél és a töredékét sem lesz ideje elmondani annak, ami a zenekar negyvenéves pályája alatt történt.




 

Lecsó nem szereti a becenevét, de a zenekar nevét sem tartja szerencsésnek

 

Az első percekben kiderült, hogy az énekes sem a Lecsó becenevet, sem pedig a Pál Utcai Fiúk nevet nem szereti. Már gyerekkorában is agresszíven reagált a becenévre, s ezt még mindig nehezményezi a névadónak. A zenekarnévben azt nem szereti, hogy sokan hiszik, hogy köze van a regényhez. Ő pedig hiába magyarázza, hogy nem Molnár Ferenc nyomán találták ki azt. 

 

A sztori szerint egy iskolai tanórán a dobosuk fejéből pattant ki a gondolat, hogy ez legyen a nevük és mivel közelgett a koncert, s elfelejtettek új nevet választani, rajtuk maradt a Pál Utcai Fiúk név. 

 

– Egy erdélyi, szocialista művházban játszottunk, ahol nénik gyülekeztek, unokákkal. Azt hitték, hogy a regény színházi adaptációját látják majd. Tévedtek. Csak Pál Utcai Fiúk koncertet tudtunk prezentálni. És számtalan ilyen és hasonló sztorim van még – mesélte mosolyogva Lecsó.




 

Kézfeltartással választottak hangszert a zenekari tagok? Így alakult meg a PUF?

 

Lecsó fiatal korától kezdődően minden idejét gitározással töltötte. Led Zeppelin-dalokat tanul úgy, hogy leült a magnó elé, visszatekerte a magnót és addig gyakorolt, amíg tökéletesen el tudta játszani azt a dalt, amelyet szeretett volna. Később dobossal gyakorolt, aki szintén Zep rajongó volt. Ekkortájt, 17 éves kora körül talált rá a lakótelepen egy csöves bandára, akik Beatrice-koncertre jártak és szipuztak a parkban: velük kezdett barátkozni. A srácok Sex Pistols-dalokat akartak játszani. Így alakult ki a zenekar a lakótelepi próbaterem-féleségben, 1983 nyarán. Punk-dalokon gyakoroltak, hiszen ennél több nem telt a tudásukból. Akkoriban két blues-zenekar lépett fel a közelben és Lecsóék bejelentkeztek előzenekarnak. A fellépés megvalósult a helyi moziban, összegyűlt körülbelül négyszáz ember, akik előtt hatalmas energiával előadhatták a háromakkordos punkdalokat. 

 

– Iszonyú jó érzés volt, hogy az emberek tombolnak, csápolnak, s hazafelé megállapodtunk, hogy ezt a koncertezés-dolgot csinálnunk kell. Akkora fless volt!


A második koncertünk alkalmával a Prognózis csepeli klubjában harminc unatkozó Prognózis-rajongó ücsörgött a neonfényben. Az nem volt annyira jó érzés. De tudtunk, hogy milyen az, amikor sikerünk van és hogy folytatni akarjuk – mondta Lecsó.




 

A katonaság idején döbbent rá, hogy az élet szenvedés és a világ korántsem annyira jó hely, ahogyan addig képzelte

 

– Meggyőződésem volt, hogy a világ tündöklő hely. Koncertekre jártunk, mindenki jófej volt és nem voltak nagy konfliktusok. Én már akkoriban is könyvmoly voltam. A katonaságban százból egy valaki olvasott könyveket. Az őrszázad 80%-a a sittről érkezett. Velük töltöttem a katonaságot.  Rejtő Jenő légiós könyveiből ismertem valamelyest ezt a világot, de még így is sokkoló volt. Főként a második nap. Aznap őrmester – aki részeg volt – kipakoltatta a hátizsákom, amelyben ott lapult az Indul a bakterház-könyv. Elkezdett velem kiabálni, hogy mit képzelek, hogy olvasni merészelek a katonaságban. Üvöltött az arcomba, hogy: Ez ide olvasni jött! Döbbenetes emlék volt – folytatta indulatosan Lecsó.

 

Ekkor vált biztossá Lecsó számára, hogy koncertezni akar és beleüvölteni a mikrofonba a dühöt és a szomorúságot, a kiábrándultságot, ugyanakkor egyfajta vagány, életigenlő örömöt is. Ezt tökéletesen lefedi a PUF egyik legismertebb dala, az A Bál is. 

 

– Szerettem volna megmutatni az életérzést: házibuli van, a fiúk a lányokkal táncolnak reggelig, gyerünk kedves mutassuk meg nekik…. – ezt a fílinget akartam átadni a közönségnek. Mi magunk is házibulikba jártunk, mindent megittunk és amikor már részegek voltunk, betettünk egy Sex Pistols-kazettát és tomboltunk a nappali közepén. Ilyenekből egy este alatt több is volt – révedezett Lecsó.

 


 

Intermezzo a Hajógyár-este egyediségének hangsúlyozására

 

Egyedi este volt a keddi abból a szempontból is, hogy közösen adott elő egy Trabant-számot Péterfy Bori és Lecsó. Ennek apropója pedig, hogy mindketten rendszeres látogatói voltak anno a  formáció koncertjeinek:

 

“De most minden elfogyott/És rám más is várhat még/És neked csak annyit mondhatok/A tűz az egy jó dolog” – énekelte Bori (és a nyolcvanas-kilencvenes években Méhes Marietta).

 

– Anno a Körcsarnokba háromezer ember fért be. Háromezer-nyolcszáz embert engedtek be. Még most is megvan a kockás papíron átadott elszámolás. Ennek ellenére mi még mindig garázs-zenekarként tekintettünk önmagunkra. Aztán jött a rendszerváltás, amikor még lemezünk sem volt, pedig már teltházas PeCsát csináltunk. Egyszer csak lett lemez-szerződésünk és szerveztek nekünk vidéki turnét is. Teltházzal ment az első két turné és megfordult a fejünkben, hogy lehet, hogy többet kellene kapnunk. De nem kaptunk – emlékezett értetlenkedve Lecsó.




 

És folytatta volna, ha a Momentán Társulat nem csengetett volna egyet és adott volna elő egy kitalált jelenetet a zenész életéből. Ezek az intermezzók rendszeresen megszakítják a beszélgetés folyamát, amely – ugyan színesíti az estét, de – félbeszakítja a beszélőt is. Kíváncsi voltam a történet folytatására, hiszen azért voltunk a hajón, hogy Leskovics Gábor emlékeit, sztorijait hallgassunk. Kár, hogy ez nem történt meg maradéktalanul. 




 

Lecsó a zenekar menedzsereként is működött: ekkor volt a legtöbb koncertjük

 

Hiába szűnt meg a lemezkiadó vállalat monopoljoga a rendszerváltást követően, a Pál Utcai Fiúk nem kapott reklámköltséget és a vártnál kevesebb volt a kiadói támogatás is. Ekkor vált Lecsó a zenekar menedzserévé: ebben az évben volt a csapatnak az addigi legtöbb koncertje. Újabb sokkoló élmény.

 

Lecsó számára nyomasztó és idegesítő volt a sok rajongói levél megválaszolása

 

– Volt egy lány, akit rendszeresen megerőszakolt az apja és megírta nekem, hogy a mi zenénk jelentette a megnyugvást ezen sokkoló események után. Ez a 13 éves, abuzált gyerek a PUF dalaiba menekült. Ekkor mondtam azt, hogy én ezzel nem foglalkozom tovább, én ezt nem bírom. Ma is válaszolok mindenkinek, de azt, hogy napi szinten több tucat levelet kelljen megválaszolnom (és egyre több olyan tragikus sorsot bemutató levél érkezett, mint ezé a kislányé), nem bírtam – tette hozzá Leskovics Gábor.

 

A koncertezés számára ma is hatalmas élmény, hiszen hihetetlen érzésnek tartja, hogy az a kisfiú, aki 13 évesen a szobájában állt a tükör előtt és igyekezett gitározni ugyan, felnőtt, de még ma is ezt csinálja: áll a színpadon és gitározik. 

 

– És ebből élek, semmi mást nem kell csinálnom, csak énekelni, gitározni, zenélni – meséli Lecsó.





Természetesen előkerültek a hangszerek is, hiszen az estét Lecsó akusztikus koncertje tette teljessé.


Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.


A beszélgetést itt tudod visszanézni.


 

Az eseményről előzetesen itt írtunk beharangozót.


 

Fotók: Hajógyár hivatalos

 

Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i