Május 9-én a mïus X Attaray Visual szállított páratlan audio-vizuális élményt a Hajó fedélzetére, amit elektronikával, füsttel és különleges fényekkel fűszereztek meg.

Álmos Gergely már több mint 10 éve pörgeti mïus névre keresztelt elektronikus projektjét. A Théque Records és a berlini Sonar Kollektiv művésze az építészet felől érkezett a zene világába, a váltás pedig olyan sikeresnek bizonyult, hogy a külföldi turnék mellett a formáció 2021-ben egy INES#talent jelölést is bezsebelt. 

A kifinomult elektro-akusztikus downtempo hangzásvilággal operáló zeneszerző dolgozott már együtt Jónás Verával, a lengyel Raf Skowrońskival, sőt az esemény házigazdájával, Hegyi Dórival is.

Ezen a kedden a jelenlévők az analóg elektronika mellett a mïus különleges látványvilágába is bepillantást nyerhettek az Attaray Visualnak köszönhetően. 

Álmos Gergely – elektronika, szintetizátorok

Sztojánovits Andrea – vizuál

Gulyás Kristóf – dobok

Hegyi Dóri – ének

Szilágyi Ákos – lámpa programozás

Sztojánovits Andrea, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktorált fényművész – aki egyben a projekt állandó VJ-je – ismét egyedülálló vizuállal teremtette meg a kapcsolatot hang és fény között. Sztojánovits Andrea nagyon sok időt töltött a hajón munkával, hiszen különböző partikban kezde a hajós munkáját, ahol rengeteg vizuális effekt kapcsolódott a nevéhez. Ma is rendszeresen visszatér a hajó gyomrába – s ebben a térben indult el az is, hogy zenére képeket kezdett el komponálni.

Így válhat valakiből elektronikus zenei vizuál-specialista

– Rahmanyinov volt a kedvencem, játszotta a könnyebb darabjait zongorán. Szinte repültem közben, aztán amikor elmentem életem első techno partijára, nagyon fucsa volt számomra, ahogyan ott az emberek táncolnak. Hajnalig álltam a tánctér szélén és csodálkoztam, hogy mi az, ami körülvesz. Ugyanakkora katarzis volt számomra a techno zene, mint a zongorázás – fejtette ki Andrea azt, hogy hogyan került bele a techno és az elektronikus zene világába és hogyan kezdett vizuális világot alkotni.

Miként lehet az önkifejezés különböző műfajait egy kompozícióba illeszteni?

A mïus tíz éve létezik, s amikor szólóprojektté vált, Andrea volt az első, akivel Álmos Gergely megtalálta a közös hangot. Első közös projektjük egy, hét méter magas fokhagyma installációja volt. Ennek mélysége elmondásuk szerint egyfajta techno-sztúpa víziójából indult ki. Szívritmus-szenzor működött az óriási fokhagymában – azok az emberek, akik megfogták ezt a hagyma belsejében, szabályozták a zenét a szívritmsuk lüktetésével. 

A közös filozófiai, gondolati kapocs Andrea és Gergely között egy közös, bauhaus-jellegű fellépés volt, amely azonnal tökéletese összeállt, nem volt szükség magyarázatra a közös munkához.

Andrea szerint nagyon izgalmas a kettejük projektjében, hogy nem csak a háttérvetítésről van szó, hanem valóban főszereplővé válik a zene mellett a vizuális világ is. Mivel Gergő építész és zenész is egyben, már kezdetben igazán komplex közös munka alakult ki. 

– Minél többet hallgatod és nézed, annál mélyebbre visz a projekt. Én pedig egyre inkább kanyarodom vissza a zenei énemhez is. A számítógép pedig rengeteg olyan lehetőséget ad, amelynek segítségével valós időben tudunk vizuállal zenélni. Ez a technológiának köszönhető – vallja Andrea.

Az építészet a megfagyott zene? Gergely megfordítja a gondolatot

Gergely építész múltja erőteljes hatással van a zeneírásra, melyet saját bevallása szerint az építész szakon tanult meg. Egyrészt a konceptuális alkotási folyamat miatt. 

– Az építészetben különböző igényeket szolgáltunk ki. A zenénél azonban én vagyok a megrendelő, magamnak írom és azokat az energiákat tudom átadni, amelyeket az építészetben nem lehetséges. A zene tulajdonképpen dinamikus építészet 

– vallja Gergely.

Térben, valós időben, élőben alkotnak vizuális élményt, s a hatodik érzék hatására bizonyos dallamok másképp, máshol érzékelhetőek a hallgató számára. Ráadásul nem egy vászonra, nem egy sík felületre vetítenek képeket, hanem különböző felületekre torzítanak rá animációkat.