1971. március 8. napján születtem a Heves megyei Hatvanban. A mûvészetek különbözõ vállfajaival már kisgyermekkoromban megismerkedtem, mivel édesanyám kórusban, apai nagyapám templomi kórusban énekelt, nagybátyám ismert festõmûvész, két unokabátyám gitározott, unokanõvérem képzõmûvész.A zene szeretete, és a zenélés szinte “kötelezõ” volt számomra. 10-11 éves lehettem, amikor megismertem a Led Zeppelin együttest és John “Bonzo” Bonham és Jimmy Page játékát, mely ráébresztett arra, hogy vagy dobos, vagy gitáros leszek. Sajnos, abban az idõben a hatvani Zeneiskolában nem mûködött sem dob-, sem gitárszak, ezért az elsõ próbálkozásaim az otthoni teniszütõ és párnák kárára történtek. Azonban nem sokkal késõbb egy éjszakai tv nézés során, megláttam egy Rock Palast közvetítést, ahol a Level 42 nevû zenekar játszott, és Mark King elõadása láttán-hallatán döntöttem el, hogy a basszusgitár az én hangszerem. Ezután felgyorsultak az események, 12 éves voltam - így csak nyári munkát tudtam vállalni, de a cél érdekében erre is hajlandó voltam - és megvehettem életem elsõ basszusgitárját. (Hegedû alakú Orpheus volt, amin ma már csak mosolygok) Ettõl a perctõl fogva a tanulmányaimat, és a szabaidõmet is a zenélésnek rendeltem alá, ez volt a legfontosabb az életemben. Minden lehetséges módon megpróbáltam magam képezni. Ez alól kivétel a zeneiskolai tanulmány, mivel ilyen szak egyáltalán nem mûködött Hatvanban. Teljesen autodidakta módon tanultam meg basszusgitározni. Rengeteg zenét hallgattam, és ezekbõl próbáltam meg elcsenni a technikákat. Akiktõl nagyon sokat tanultam és a mai napig nagyrabecsülöm õket: Mark King, Philip Lynott (Thin Lizzy), Sting, Lemmy (Motörhead), Roger Glover (Deep Purple), Jaco Pastorius, Stanley Clarke, Robert Trujillo (Infectious Grooves, Suicidal Tendencies, Ozzy, Metallica), Doug Wimbish (Mick Jagger, Tackhead, Jungle Funk, Living Colour), Dave Larue (Steve Morse Band). Az elsõ zenekarom 13 éves koromban volt, ami a “sufniig” jutott el a világot jelentõ deszkákon, viszont 1986-ban már a hatvani Rockfesztiválon Heves megye legjobb basszusgitárosa lettem. Innentõl fogva kezdtem még komolyabban a zenével foglalkozni, és több olyan zenekarban játszottam, amely országos hírnévre tett szert. Legnagyobb sikert az 1991-ben alakult Akcióegység nevû formációval értem el, melynek alapítótagja voltam. 1992-ben volt alkalmam játszani neves zenetanárokkal az Atrium Jazz Rock nevû zenekarban, melynek tagja volt Hargitai Géza világhírû fagottmûvész is. Ez a formáció és ezek mûvészek megtanítottak arra, hogy megfelelõ alázattal viseltessek a zene iránt. Valójában ekkor fedeztem fel a jazzrock értékeit. 1993-ban egy országosan meghirdetett basszusgitáros versenyen, második helyezést értem el, olyan zsüritagok felügyelete mellett, mint az általam is tisztelt Szappanos György, és Póka Egon. Valószínû ennek egyenes következménye, hogy 1995-ben – 24 éves koromban – nagy változás történt az életemben. Egy újságíró ismerõsöm ajánlására megkeresett Nagy Feró – aki már az Akcióegység zenekarból ismert -, hogy basszusgitárost keres, és szeretne meghallgatni. A meghallgatás sikeres volt, és így csatlakozhattam a nagy Beatrice családhoz, melynek azóta is tagja vagyok. A Beatrice mellett 2000-2001-ben játszottam a Schizoid együttesben. 2002-ben meghívást kaptam a gyermekkorom egyik kedvenc korszakalkotó zenekarába, az Õs Bikinibe, ahol lehetõségem volt Magyarország egyik legjobb dobosával, és gitárosával - Németh Gáborral, és Vedres Joeval - három sikeres koncertet adni. Ebben az évben megvettem az álmaim hangszerét, egy öt húros Stuart Spector Design basst. 2004-ben az a megtiszteltetés ért, hogy közremûködhettem Vedres Joe szólóalbumán, melyen kiváló muzsikusokkal dolgozhattam együtt, akiket szintén nagyrabecsülök: Almási Enikõ, Hirleman Bertalan, Rudán Joe, Mohai Tamás, Tornóczky Ferike. “Mindenkinek üzenem, hogy az alázat, és az elhivatottság meghozza gyümölcsét!” Forrás: beatrice.hu vissza