Egy hosszú hét után a hétvége vár,
s a fáradtság szárnyain messze száll,
mert várom már rég, hogy karodba zárj,
úgy, mint egy hűs éjszakán.
Minden héten van egy különleges nap,
amikor a szívek álmodnak,
szabad a csók és szabad a tánc,
egész héten csak erre vársz.
Ez az én napom, ez az én dalom,
mert este újra arcodat láthatom,
az óra lassan jár, minden perc nehéz,
de egyszer majd a szívedhez ér.
Miért álltál favágónak, hisz gyenge a két kezed?
De ha rád gondolok, a puszta kezemmel száz fát kidönthetek.
Csak azt remélem, te is várod, hogy engem újra láss,
mert ez az a dal, amit szívem is hall, amikor távol jársz.
Ez az én napom, ez az én dalom,
mert este újra arcodat láthatom,
az óra lassan jár, minden perc nehéz,
de egyszer majd a szívedhez ér.
Ígérd meg, hogy levelet írsz majd minden éjszakán,
már messziről hallom a selymes hangod és tudom, hogy vársz még rám.
Csak ázom-fázom az egyedüllétben, csak a nap süt le rám,
de eljön a nap, amit úgy várok rég, mert te vagy a főnyeremény.
Ez az én napom...