inhalálj mélyen
inhalálj mélyen magadba, mÃg más leszel,
mÃg bele nem szárad a nemtörÅ‘döm nyugalomba
inhalállak, mÃg más leszel,
mÃg végül magadon kÃvül kell keresnem téged
nekem az leszel, aki voltál,
a te életedről szól ez a zsoltár
az oltár hozzád megmarad.
rögzÃti a szólamaid.
el kell most zárnom magam elől,
de a dobozra Ãrom a neved,
hogy elfelejtsek mindent, amit nem lehet
mikor boldogságba fullad
kitenyészik benned a rád hagyott
az öregséged nekem nem kell
úgysem lehet megtartani, ahogyan én tudom
megtagadni mindent, azt a keveset is, amit kaptam
nyomom kifelé a világból a nyomom
fészket rak bennem, azt mondtad
ez az örökség
kiabálsz ki az életedbÅ‘l: segÃtség
hozzám segÃtettél,
hozzád segÃtettem
az lettél, aki voltam,
az voltál, aki lettem
meg sem születtek még az álmaid,
amikor a vonatra feltettek
már a gyermekkorod hajnalán
megmondták: eltemetnek
hogy felejts már el mindent, amit nem lehet
mikor boldogságba fullad
kitenyészik benned a rád hagyott
az öregséged nekem nem kell
úgysem lehet megtartani, ahogyan én tudom
megtagadni mindent, azt a keveset is, amit kaptam
nyomom kifelé a világból a nyomom
de Ãgy volt jó, mert más ilyen nem létezik,
azt hittem, hogy elveszett, de végül is csak a helyén nem néztem
az életben még egy ilyen lenne, nem hinném, hogy már
a valóságban élek
sosem tudtam, de ne nekem válaszolj, mert asszem nem én kérdeztem