A lépte csendes volt
Ahogy átvágott a sötét termeken
A harang szót rég feledve
Az éjszaka távozott csendesen.
Ott állt a várfokán
Törékeny testét köpeny fogta át
Kitárta szárnyait
S a szél olyan volt, mint egy jó barát.
Fel, kecses szárnyain,
Suhanó álmain
Az ég átsegít
A halandók korlátain.
Vér
A hajnal vére él
És minden nap megszületik
Lent a porban nincs remény
Csak kin és keserűség
Nézd
A sólyom messze jár
És a hajnal szent vérében
Megfürdik minden éj után
Erdők és városok
Suhannak el egy pillanat alatt
Hazugság, gőg és vagyon, dicsőség
Most mind nem számítanak
De mire a Nap fölbukik
És vérében fürdik meg a táj
A sólyom visszatér a várba
Hol minden emlék fáj.