Nézz magadba gyarló lélek
Az életed útjának felén.
Sötét erdőbe vezet a lépted
Sok a könny, kevés a remény.
Ismerem múltad, sivár a jelen
A költő vagyok, fogd meg a kezem
Látnod kell mindent és boldog leszel
Csak a lelked az mit magaddal viszel.
Mondd, miért remegsz megtévedt ember
Tudom, hogy sötét a csend.
A Kapuban vagyunk, belépni itt kell
Egy másik világ vár ott lent
Káron a révész, ki átvisz a folyón.
Sötétlő árnyak ülnek a hajón
A poklot kell látnod, s a Mennyekbe jutsz fel
Királyok közt a legnagyobb király leszel.
Pokoli lángok törnek az égig
Pusztítva futnak a földön végig.
Kisértés éjjele, fakó a hold.
Leláncolt lelkek jaj szava szól.
Ez az utazás a lelked hidján
A pokolba visz el.
Ha kérdeznél is most már késő
A révész nem felel.
Túl a folyón egy várost láthatsz
Falai a magasba nőnek.
Most már semmi jót nem várhatsz
Az ábrándok itt romba dőlnek.
Ismerd meg hát igazi valóm
A halál jött el érted, a százlényű démon
Flegeton vére mossa a testedet
Az ember bűnös, rabságra itéltetett.