Régen volt már ugye testvér
Talán nem is emlékszel már
Mikor velem útra keltél
De a harc ma újra vár.
Letűnt hősök poros útjain
Haladtunk, s kisért a szél.
Zúgó tenger szilaj habjain
Hajóztunk te meg én.
Bátorságunk vezette léptünk
S velünk jöttek a farkasok.
Együtt voltunk és nem féltünk
Bár vártak a hideg hajnalok.
Vérünk hullott oly sok harcban
De visszatértünk, itt vagyunk.
Tiszta szívvel bízva abban
Hogy egyszer újra indulunk.
Mint a tűz, mely pusztán vágtat át
Mint a szél, mely felhőt hajt tovább
Mint a kard, mely igazságot oszt
Mint a fény, mely békét hoz
Mint a Nap, mely legyőzi az éjszakát
Mint a hős, ki viszi népe zászlaját
Mint az ár, mely gátakat dönt
Oly hatalmasok leszünk testvér.
Újra hívnak a messzi fények
Messzi ország, új csaták.
S látom én ha a szemedbe nézek
Hogy a szíved csak erre várt.
Nincsen semmink, csak az élet
Hitünk és a büszkeség.
Tarts velem, most arra kérlek
S miénk lesz a dicsőség.