Valahol a messzeségben a sötét éj alatt
Egy ősi nép él, gyökerei a homályba nyúlnak.
Egy elátkozott éjszakán ott fellángolt a nap
S a szárnyaszegett Istenek a földre zuhantak.
Ott új életet találtak.
A föld hol a szél, s a víz uralkodik
Ott majd utolér a béke
Mire vágyott a szív.
De nincs kiút, ha beléptél visszatart
Csak álmodd tovább
Az elátkozottak földjén álmodat.
Fogva tart egy új világ.
Ha átléped az időt, s a tiltott határokat
Elveszted mit szereztél a sok-sok év alatt.
A hited, a lelked, s a nyomorult életed
És mindent, mi téged ideáig éltetett.
Ez a föld a végzeted.
A puha léptű csend lassan körbe vesz
Magába húz és elnyel az idegen homály.
És mégis oly vonzó, oly merészen csábító
Önmagába zárva fogva tart e táj.