Egy utolsó város látszik a távolban,
Az emberek jönnek és időben távoznak,
Az álmokban élnek és az életről álmodnak,
A névtelen szobrok szótlanul bámulnak.
A sötét szobákban imákat mormolnak,
Zavaros szemmel a fal felé fordulnak.
Voltak, kik hittek, de ők sem bírták tovább,
Repülőgépről szórják ránk a halált.