A vihar búcsút int, és lassan odébbáll,
Bőrig ázva, testem forró ölelésre vár.
Nekem Te vagy a fény, aki meleget ad,
És hozzám hazatér,
Hogy álmom őrizze, míg tart az éj.
Minden újabb nap, egy színes kép,
Minden percben Hozzád repülnék.
Veled ébredek, Veled álmodom,
És ha nevetsz, akkor is vállalom,
Nekem Érted ragyog a világ.
A néma város felett alkonyég ragyog,
Kihalt, szűk utcákon át Hozzád indulok.
Nekem Te vagy a hit, ami életben tart,
Egy mosolygó napsugár,
Fáradt lelkemnek örök nyár.