Verse1:
Emlékszem, mennyire szerettél,
ahogy öleltél, és ahogy féltettél.
Nem tudom, hogy mit rontottam el,
miért lett így, hogy a két karod mást ölel.
Refrén:
Újra foghatnám két kezed, újra láthatnám szép szemed,
bárcsak érezném, itt maradsz,
minden úgy lesz, mint rég.
Újra foghatnám két kezed, újra láthatnám szép szemed,
ha itt hagysz, a szívem megszakad,
és a boldogság örökre elhagy.
Verse2:
Ha így érzel, változtatni már nem lehet,
kényszerből ne mondd többé, hogy: szeretlek!
Már nem sírok, letöröltem a könnyeim,
csak egy régi dalt, dúdol nekem az őszi szél.
Refrén:
Újra foghatnám két kezed, újra láthatnám szép szemed,
bárcsak érezném, itt maradsz,
minden úgy lesz, mint rég.
Újra foghatnám két kezed, újra láthatnám szép szemed,
ha itt hagysz, a szívem megszakad,
és a boldogság örökre elhagy.