Ti frissen kigyúlt lángok!
Mindig összekormoltátok
A régi emlékeimet.
Ti hirtelen kipattant álmok!
Mindig megkavartátok
Megnyugvó érzéseimet.
De nekem így is jó.
Nekem így is, így is jó.
Refr.:
Addig nekem így is jó,
De úgy akarom,
Hogy egyszer szabadon
Szálljak a széllel.
És egy vágyfelhőn
Oly messze szöknék el,
Ahol a félelemkorbács
Nem ér el. Nem ér el.
Ti gondolatgyémántok!
Mindig összekarcoltátok a tükröt,
Melyben láthatnám önmagam.
Ti gátak, sáncok és pántok!
Mindig feltápláltátok a talajt,
Melyben csírázik könnymagom.
De nekem így is, nekem így is jó!
Addig nekem így, nekem is jó!
Refr.:
Addig nekem ...
Várjatok!
Még engem is hajt a vágy!
Szálljatok,
Ahogy én is repülnék!
Sok előttem a korlát.
Nem szállhatok felettük át!
Pedig repülni szeretnék!
Ahol a szárnyam a képzeletem,
Ott a végtelen magasság.
Bennem tombol egy ősi elem:
A Szabadság.