Egy fáradt nap után, vár rám az ágy
Fejem lehajtva már álomra száll.
Lelkem érzem ,itt könnyebben jár,
Magához láncolva, célba talál...
A valóság elmarad, s a képzelet él
Azt hittem tőlem változást remél,
De emberként tisztel és becsül, ha kell
De állatként bánthat, ha nem érdekel!
Lelkem oly könnyű, a sorsom nehéz
Tudod álomba taszít, egy kegyetlen kéz
És tudom jól, hogy ha nem ébredek
Síromat őrzi a fejfám, s az emlékezet...
Könyörgök Neked :"ébressz hát fel,
Az életem bármilyen, akkor is kell!!"
Ezen a sötéten, nem látok át
Valaki, végre gyújtson gyufát!
Oly mélyen alszom a hold vigyáz rám,
A testem s a lelkem rég más utat jár.
Oly mélyen alszom csak a szívem nehéz,
Nem nyúl hát felém segítő kéz!!!
A lelkem oly könnyű a sorsom nehéz
Álomba ringat egy kegyetlen kéz,
És tudom jól, hogy ha nem ébredek,
Síromat őrzi a fejfám, s az emlékezet...
"Oly mélyen alszom..."
"Oly mélyen alszom..."