Lábak nélkül is jól tudod, nyomodban jár.
-Rettegsz talán!
Kezek nélkül is szorítja, fogja a szád!
- Megfojt ma már!
Néma ajkakkal suttogja, Ő hát a vég.
-Ellenállni nem tudsz mégsem!
Süket fülekkel hallgatja lelked, hogy ég!
Vak szemekkel is kémleli tetteidet.
-Rettegsz talán!
Megállt szívvel is hajtja vérsejtjeidet!
-Megöl ma már!
Szárnyak nélkül is, magasból csap majd le rád.
-Ellenállni nem tudsz mégsem!
Körmök nélkül is, tánca a húsodba vág!
Amíg élek én, addig küzdök még,
Hogy a lelkemben szétszakadt álomkép,
Mint egy erős vár, majd újra összeáll,
Nem győz le a Sorsfélhomály!
Belülről támad, mint beteg kór, tested falán.
-Rettegsz talán!
A rendszer összedőlt, egyensúlyt dönt a homály!
-Megöl ma már!
A lelkiismeret, egyetlen esélyed lesz.
- A sötétség, nem győzhet mégsem!
A sors sötétjébe, egy szikrázó fáklyát tesz!