Láttam már mindent, amit az ég adott
Érzem már régen, többet nem adhatott.
Érintésed, lágy szellő a fán
Csókjaid ízétől, hűs tavasz könnyétől,
A tenger vérétől, megszépül a világ...
Kezed kezemben, mint riadt délibáb
Úgy alszik némán, mint szelíd óriás.
Pillantásod, izzó fénysugár
Ajkaid ízétől, nyári nap fényétől,
Kék folyó cseppjétől, megszépül a világ...
Még nagy út vár rám, és ha elkísérsz
Tudnod kell, hogy a vágy még bennem él.
Hinned kell - Soha, soha nem hagylak el!
Talán túl szép ez, talán mind nem is igaz
Bántottuk egymást, a harag nem jó vigasz.
Melletted élek, lassan 10 éve már
Szavaink súlyától, vak hazugságoktól,
Örökös vitáinktól, meghal így a világ...
Hinned kell - Két karom átölel!
A legnagyobb ajándék, mit adhatott:
Egy gyönyörű Gyermekkel, megáldatott.
Enyém vagy, nem adlak, velem maradj!
Enyém Vagy, Szeretlek, Kérlek Maradj!
Hinned kell - Mindig az enyém leszel!
Enyém Vagy, Szeretlek, Kérlek Maradj!