Mindenki csak Jennynek hívta,
És itt lakott a házunkban,
Egy kiskorú, drogos kurva,
Aki sokaknak már megvolt,
-de engem nem úgy szeretett.
Lefürdetett, ha már három napja
Nem aludtam, és enni adott,
Mikor kiborultam, mert rájöttem,
Hogy nincsen semmim
-akkor meg megharapott.
És, ha néha, a tükörben azt láttam,
Hogy egy szar alak néz rám,
És megütöttem, akkor meg
Megköszönte, hogy én még így is
-legalább jó vagyok hozzá.
De mondtam azért párszor:
"Vigyázz Jenny, egy szar, szemét
Világ, amiben élünk ketten,
Hát ne a lelkeddel,
-inkább a száddal csináld."
Azt hiszem, erre mondják, hogy
"Beleszaladt az életbe"
-gondoltam, és megbotlottam
Egy padlón fekvő apró testben,
Ami úgy esett ide fentről le,
Mint egy zsák,
Ami csak gondolt egyet,
A székre állt,
És a fűtéscsőre
Kötötte magát.
De mondtam azért párszor:
"Vigyázz Jenny, egy szar, szemét
Világ, amiben élünk ketten,
Hát ne a lelkeddel,
-inkább a száddal csináld."
Inkább a száddal csináld.
Inkább a száddal csináld.
Inkább a száddal csináld.
Inkább a száddal,
Inkább a száddal.