Fut az idő, a napok fogynak, eljő a nyár,
A párkány felett, fent az égen két galamb száll.
Forró szellőt fúj a tenger, átölellek két kezemmel
Itália most is minket vár.
Süvít a szél, a szívem dobban,
Ragyog az ég, ó, Milánóban,
A tenger halkan zúg, és a pillanat oly' szép.
Süvít a szél a világ felett,
Milánóba Veled visszatérek,
És ott örökké Téged szeretlek.
Kávéházak árnyékában halk muzsika szól,
A Capuccino illata most oly' csábító.
Arcodon egy apró mosoly engem úgyis elvarázsol,
Itália mindig visszavár.
Süvít a szél, a szívem dobban,
Ragyog az ég, ó, Milánóban,
A tenger halkan zúg, és a pillanat oly' szép.
Süvít a szél a világ felett,
Milánóba Veled visszatérek,
És ott örökké Téged szeretlek.
Süvít a szél, a szívem dobban,
Ragyog az ég, ó, Milánóban,
A tenger halkan zúg, és a pillanat oly' szép.
Süvít a szél a világ felett,
Milánóba Veled visszatérek,
És ott örökké Téged szeretlek.
Süvít a szél, a szívem dobban,
Ragyog az ég, ó, Milánóban,
A tenger halkan zúg, és a pillanat oly' szép.
Süvít a szél a világ felett,
Milánóba Veled visszatérek,
És ott örökké Téged szeretlek.
És ott örökké Téged szeretlek.