Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Eszszé 2
SzóSzólók
/ÁdE/
alkotni egyszerű, de mögé látni nehéz sokszor
a jó zenész fölött a józan ész egyből leblokkol
betonból készültem, szalmaszálnak látszok,
hajlok rémülten, ha a szél útjában állok
hiába fázok, hanyag a gondoskodás
már nem emberek ihletnek, hanem gondolkodás-módok
az öröm tarsolyából csórok, mint egy piti tolvaj,
adj kölcsön életerőt, a szívem neked kinyitom: majd, ha fagy
te vagy a célpontom ez elégtétel
elvégzem a piszkos munkát, utána fehér kézzel lépek le,
már nem gondolkozom képekbe, és nem vágom a képedbe,
húzz a picsába, inkább elvinném vidámba,
tudom ez kellet volna kezdettől
ha a tartalom csak külcsíny, ugyan mit vártok a reppemtől
a tollam ír, de a szív visz rá az enterre
ami fejben maradt, azt mind eléd rakom egyszerre
refrén 2x:
ha a sorok feldöntenek - könnyű taposni a lábára
az élet ad ötletet - egy év alatt a táblára
az eszszénket véssük fel, a szebb képet a két sz-re
te holnaptól hiszel, mi meg bízunk hogy nem téveszme
/M/
esküdni mertem volna anno, hogyha kéritek,
megértitek, hogy az életem egy hangos napló
napról napra lenyűgözne, de minden tiltott
bátran fordulnék az erőhöz, hogy szétcsaphassak itt-ott
de főleg magunk közt, suttoghatod másnak,
amiért évek óta küzdök, minden másnap
neked értékelten perc, nekem életre egy kincs
közel vihetnek a tűzhöz, amiben megedződünk mind
ez sem véletlen, mert annyi öklöst kaptam,
hogy nincs energiám felállni, és visszasúgni halkan
engedem magam, sodródok reggelről estére,
rágyújtok egy cigire, hátha felejtet az est képe
eljött a pillanat, hogy végre tudjam most már
mi az, mi kell, téged-engem a tudatom vár
de felszakadt a tető, majd egyszer te állsz itt,
és megérted: ha esik, mindenki elázik...
refrén 2x
/ÁdE/
talán az idő begyógyítja, csak hát fertőzött a kötszer
Ádika sánta de te mégis szemből löksz fel,
a szemedből megérdemlek pár cseppet, a csillagomból kráter lett
ezért vagyok rátermett, ez az én eszszém,
és a balszerencsém karöltve, soha nem mondom örökre
mert egyszer úgyis engem köröz le
az élet bicepsze, hiába gyúrok diákhitelre,
ha uzsorások tömkelege ugrik rá a zsebemre (élj)
/Muki/
soha ne félj
mert engem arra kértek
hogy csak egy dolog vezessen: szív és lélek
sorokba fűzöm életem mozaikdarabkáit
lehet utálni, vagy szeretni, nincs más választás itt
mentőövet dobok, az oldalszám végtelen
lehet önző vagyok, de erre visz a két kezem
nem osztozom a csónakból, hiába löktetek
ez nem lesz más holnaptól, csak emellett dönthetek
refrén 4x
alkotni egyszerű, de mögé látni nehéz sokszor
a jó zenész fölött a józan ész egyből leblokkol
betonból készültem, szalmaszálnak látszok,
hajlok rémülten, ha a szél útjában állok
hiába fázok, hanyag a gondoskodás
már nem emberek ihletnek, hanem gondolkodás-módok
az öröm tarsolyából csórok, mint egy piti tolvaj,
adj kölcsön életerőt, a szívem neked kinyitom: majd, ha fagy
te vagy a célpontom ez elégtétel
elvégzem a piszkos munkát, utána fehér kézzel lépek le,
már nem gondolkozom képekbe, és nem vágom a képedbe,
húzz a picsába, inkább elvinném vidámba,
tudom ez kellet volna kezdettől
ha a tartalom csak külcsíny, ugyan mit vártok a reppemtől
a tollam ír, de a szív visz rá az enterre
ami fejben maradt, azt mind eléd rakom egyszerre
refrén 2x:
ha a sorok feldöntenek - könnyű taposni a lábára
az élet ad ötletet - egy év alatt a táblára
az eszszénket véssük fel, a szebb képet a két sz-re
te holnaptól hiszel, mi meg bízunk hogy nem téveszme
/M/
esküdni mertem volna anno, hogyha kéritek,
megértitek, hogy az életem egy hangos napló
napról napra lenyűgözne, de minden tiltott
bátran fordulnék az erőhöz, hogy szétcsaphassak itt-ott
de főleg magunk közt, suttoghatod másnak,
amiért évek óta küzdök, minden másnap
neked értékelten perc, nekem életre egy kincs
közel vihetnek a tűzhöz, amiben megedződünk mind
ez sem véletlen, mert annyi öklöst kaptam,
hogy nincs energiám felállni, és visszasúgni halkan
engedem magam, sodródok reggelről estére,
rágyújtok egy cigire, hátha felejtet az est képe
eljött a pillanat, hogy végre tudjam most már
mi az, mi kell, téged-engem a tudatom vár
de felszakadt a tető, majd egyszer te állsz itt,
és megérted: ha esik, mindenki elázik...
refrén 2x
/ÁdE/
talán az idő begyógyítja, csak hát fertőzött a kötszer
Ádika sánta de te mégis szemből löksz fel,
a szemedből megérdemlek pár cseppet, a csillagomból kráter lett
ezért vagyok rátermett, ez az én eszszém,
és a balszerencsém karöltve, soha nem mondom örökre
mert egyszer úgyis engem köröz le
az élet bicepsze, hiába gyúrok diákhitelre,
ha uzsorások tömkelege ugrik rá a zsebemre (élj)
/Muki/
soha ne félj
mert engem arra kértek
hogy csak egy dolog vezessen: szív és lélek
sorokba fűzöm életem mozaikdarabkáit
lehet utálni, vagy szeretni, nincs más választás itt
mentőövet dobok, az oldalszám végtelen
lehet önző vagyok, de erre visz a két kezem
nem osztozom a csónakból, hiába löktetek
ez nem lesz más holnaptól, csak emellett dönthetek
refrén 4x
kapcsolódó videók
keressük!
