A pillanatból, hogy végtelent fakassz
Számunkra megvont képesség
Csendes társként nyomodba tart
Az idő az őrző, ha nem lépsz ő lép
Minden érzés egy folyamat része
Ahogy volt eleje, úgy lesz is vége
A csúcspont az éden a teljesség vágya
A kontraszt üresség, a lélek magánya
Hideg késként a valóság átszabja a képzelt terveink
Elménk szárnyaló világát erős gyeplők fékezik
Hiába próbálnál újra meg újra
Megdermedni a pillanatban
Mit a fénykép idézni képes
Megállni sosem volt lehetséges…
Egyetlen szakasz, egyetlen óra
Egyetlen töredék, mely nem vész el holnap
A számodra eszményi pillanat, az idő mindenen túlhalad…
Egyetlen szakasz, egyetlen óra, egyetlen töredék, mely meglesz még holnap
Számunkra megvont képesség, kevés, hogy máshogy szeretnéd…