Nézz belém, túl az arcomon,
Szavak mögé, át a hangokon,
Soraim mögött járva mit véltél,
Ösztön fonálra benyomást fűzve – elsőre ítéltél!
Mert a kimondott szó felszínes, a fagyott tó biztonsága,
De a vékony páncél alatt az ösztön alvilága
Ítélj meg! – első pillantásra,
Ösztön az észérv előtt, a lélek igazsága
Ítélj meg! – de nem számíthatsz másra,
Amint az „adjon Isten” úgy lesz fogadtatása
Tévedtél meglehet, előfordult párszor,
Ha nem kockáztatsz, talán akkor nem hibázol,
Mert a kimondott szó felszínes, a fagyott tó biztonsága,
De a vékony páncél alatt az ösztön alvilága