Csak menj, ha másképp nem lehet,
csak menj, utadba’ nem leszek!
Hazudni boldogságot: nem lehetne cél!
Homokra épült büszke vár, ó mondd, mit ér?
Őszinteség, lásd, így a helyesebb.
Hogy fáj ma még? Talán túl friss a seb.
Hát menj, s én azt kívánom szívemből neked:
hogy úgy, csak úgy szeressenek,
mint én szerettelek!
Hiába kérnéd, ragyogj még napsugár,
ha itt az ősz, olyan messze tűnt a nyár.
Mellettem állsz, némán hallgatagon még,
szemedbe’ már új vágy izzó lángja ég.
Csak menj, ha másképp nem lehet,…
…mint én szerettelek!