Kiskertünkben szép tavaszi estén
Tánczenék
virágokból édes illat száll.
Hívogat a rózsa selymes színű szirma,
hívogat a halvány holdsugár.
[Sej! Hívogat a rózsa selymes színű szirma,
hívogat a halvány holdsugár.]
Ablakodnál kopogtatok halkan:
Jöjj ki hozzám barnahajú lány!
Jó kettesben véled, csak így szép az élet,
tenélküled bánat borul rám.
[Sej! Jó kettesben véled, csak így szép az élet,
tenélküled bánat borul rám.]
Nem baj az, ha fáj néha a szíved,
nem lehet az élet mindig szép.
Eltűnik a felhő, elfújja a szellő,
meglásd, újra ránk ragyog az ég.
[Sej! Eltűnik a felhő, elfújja a szellő,
meglásd, újra ránk ragyog az ég.]