vers 1:
Nyílnak a kertben a nyári csodák,
kék nefelejcsek, rózsák.
Bennem is nyílik sok drága virág,
mindig, ha vágyom rád ...
refrén:
Virágos kert az én szívem,
ahány virág, eléd viszem,
minden virágban egy vallomás van
s egy vallomásban a végtelen.
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
a nefelejcs, hogy el ne felejts,
s a gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.
Mennyi szívből, mennyi színből,
mennyi rímből lett a vágy.
Tegnap fájt még, ma már csak játék,
holnap miénk lesz minden virág.
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
a nefelejcs, hogy el ne felejts,
hogy el ne felejts, mert beléhalok.
vers 2:
Egyszer, ha már mindent elvisz a múlt,
Vágyat, virágot, sóhajt,
alkonyi csendben egy vén kifakult
dalt dudorászok majd:
refrén:
Virágos kert ... stb.