Névtelenek Közt
Téveszme
Rövidebben a nappalok, és hosszabb lesz az éjszakám.
Hát megosztom veled, mielőtt feleslegesnek tartanám.
Ha a falakat végképp rogyni látom,
Megrakom rongyos hátizsákom DÜHVEL!
E keserű lételemmel, és maradék óvó félelemmel,
Példámtól az ég óva intsen -- múltam van, de jövőn nincsen,
Ha keresel még, és erre jársz, a névtelek közt megtalálsz.
Fényt akarok! kit zavarok?
Szétszakadok, szétszed, miért maradok?
Nem haladok? Mit faragok, én nem értem.
Itt maradtam -- itt ragadtam -- elvakartam -- így akartam én?
Ha a falakat végképp rogyni látom,
Megrakom rongyos hátizsákom DÜHVEL!
E keserű lételemmel, és maradék óvó félelemmel,
Elégedettnek kéne lennem, hisz van Isten! -- de gyűlöl engem!
A névtelek közt megtalálsz.